12.rész

Nos csajok,meghoztam a kövit.:) Mivel nem hagytok komikat( :( ),így csak akkor lesz a következő rész,ha kapok 2 komit ehhez a részhez.:) sajnálom,de nagyon rosszul esik,hogy nem írtok..:/ nade itt a rész.:) jó olvasást,puszi.♥

Reggel Jus szuszogására ébredtem.Ugyan abban a pózban voltunk,mint este.Nem akartam felébreszteni,így nyugton maradtam,és feküdtem tovább a mellkasán.Olyan 10 perc múlva Jus elkezdett mocorogni.

-Jó reggelt!-mondtam neki,és adtam egy puszit a szájára.

-Neked is,kicsim!-mondta és viszonozta a puszimat.Egy kis ideig még pihiztünk,aztán én elmentem készülődni.Jussal azt beszéltük,hogy ma elmegyünk kettesben ebédelni.Így ezt a ruhát vettem fel:

Miután összeszedtem magam,Jus is elment készülődni.Addig én lementem a konyhába a többiekhez.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik,és öntöttem magamnak teát.

-Neked is.-mondták egyszerre.

-Justin?-kérdezte Chaz.

-Készülődik.Úgy döntöttük,hogy ma elmegyünk kettesben ebédelni valahova.-mondtam.

-Az jó.Mi is úgy döntöttünk,hogy ma mindenki kettesben lesz.-mondta Molly.

-Na az király.Akkor én megyek is.-mondtam,és visszamentem a szobámba.Mire visszaértem,Jus már kész volt.Ott ült az ágyon,és a tv-t nézte.Leültem mellé,és én is néztem a tv-t.

-A többiek is kettesben lesznek.Mármint mindenki csinál valami randit.-mondtam neki.

-Na az szuper.-mondta és adott egy lágy csókot.

11-kor elindultunk az étterembe.Nagyon romantikus helyre vitt  Jus.Nagyon jól éreztem magam.Sokat nevettünk és beszélgettünk.Ebéd után még elmentünk a parkba.

-Mad,szeretnék valami fontosat mondani.-mondta Jus.Kissé rám ijesztett.Azt hittem valami baj van.

-Mond.-mondtam neki mosolyogva.

-Arról lenne szó,hogy nekem 1 hét múlva újabb turnéra kell mennem.-mondta lehajtott fejjel,szomorúan.

-De hát az tök jó.Mennyi ideig tart?-kérdeztem tőle.Örültem neki,hogy ennyire sikeres.

-Épp ez a baj.Fél évig tart.-mondta még szomorúbban.Köpni nyelni nem tudtam.Tényleg örültem neki,hogy ilyen jól megy a karrierje,de nem fogok fél évet kibírni nélküle.

-Istenem Jus,ez nagyon jó.De nem tudok fél évet kibírni nélküled.-mondtam neki,immár én is szomorúan.

-Tudom,énem nélküled.Így arra jutottam,és anyu is megengedte,hogy talán jöhetnél velem.-mondta már reménykedve.Szemei csillogtak,és várta a válaszom.