17.rész

Nos akkor a kövi.:) Lexi megmentett titeket..:P♥
Jó olvasást,puszii:)♥


Nem tudtam megmozdulni sem.Annyira lesokkolt.Azt hittem,hogy már rég túllépet rajtam,de most rájöttem,hogy mégsem.Újra előtörtek az érzéseim.Még mindig ugyan úgy szeretem,sőt lehet,hogy még jobban.Van ez az idézet:" A távolság a kis tüzeket eloltja, a nagyokat pedig fellobbantja "Nos nálam ez igaz volt.Arra eszméltem fel,hogy síri csönd van.



-Itt vagytok srácok?-kérdezte Justin a fiuktól.Gondolom köpni nyelni nem tudtak erre a kijelentésére.


-Persze bocsi,csak nem értünk.Justin te nem ilyen vagy,mér nem jössz akkor ide hozzá,és mondod meg neki?Te mindig minden csaj után tiportál.-mondta neki Chaz értetlenkedve.Vártam nagyon a válaszát.Közben a csajok közeledtek,de intettem nekik,hogy maradjanak csöndbe,és jöjjenek ide.


-Chaz,azért mert ő már biztosan nem szeret.-hallottam szomorú hangját.Ekkor azt éreztem cselekednem kell,és a lábam automatikusan megindult a két fiú felé,akik ijedten meredtek rám,és beszédre nyitottam a számat.


-Justin,én még mindig szeretlek,de nem teheted tönkre a karriered miattam.-mondtam neki,már szinte sírós hangon.Most nem sírhattam.Azt kell hallania,hogy erős vagyok,mert tudom,hogy ha nem hallja,mindent felad.Ismerem.


-Madison?-kérdezte reménnyel tele.


-Igen én vagyok az,de kérlek ne tedd tönkre az életed.-mondtam,és már sírtam.Nem biztos,hogy értitek mire utaltam ezzel,de ha visszajön-márpedig tudom,hogy visszafog-akkor újra ez lesz,és miattam megy tönkre a karrierje,amiért ennyi ideig küzdött,és meg dolgozott érte.


-Madison,ha nem vagyok veled csak egyre rosszabb lesz.Selenát nem is szeretem,csak azért vagyok vele,hogy elfelejtselek.De nem megy..-mondta.Aztán ki is nyomta.A többiek tátott szájjal nézték az eseményeket.Nem is tudtak megszólalni.


*Justin szemszöge*


-De nem megy..-mondtam,és ekkor ki is nyomtam a telefont.Tudtam,hogy ő a mindenem,és nem fogom tönkretenni az életem.Akkor vagyok boldog,ha ő mellettem van.Nem hagyhatom őt sem szenvedni.Így arra jutottam,hogy most rögtön beülök a kocsiba,és megyek.Mennem kell hozzá,mert nem veszíthetem el.Szerencsére csak háromnegyed óra kocsival.Egyből beletapostam a gázba.Nem érdekelt semmi sem.A háromnegyed órából 20 perc alatt odaértem.


*Madison szemszöge*


Miután a telefont lerakta,és a többiek is észhez tértek,leültünk a kanapéra.Nagyon rossz volt,most rögtön látni akartam.Meg akartam ölelni,és érezni a csókját.Úgy döntöttem 20 perc tanakodás után,hogy most rögtön megyek hozzá.Chazék elmondták,hogy az apukájáéknál van.Még nem találkoztam velük,de ez megfelelő alkalom lesz.Éppen a cipőmet vettem fel,mikor valaki berontott az ajtón.