29.rész

Na megint itt vagyok.:$ Itt is van a 29.rész.:) remélem tetszik nektek;) amúgy annyit szeretnék mondani, hogy a következő rész csak hétvégén lesz.:)
Na jó olvasást, puszii ♥

Az a ruha valami észveszejtően jól nézett ki, és nagyon Mirás. Olyan mintha neki tervezték volna. Mira egyből felpattant, és már kérdezte is az eladót, hogy van-e még ilyen ruha. Nagy mázlija van ám a kiscsajnak, mivel az utolsó, és egyben egyetlen ruha pont abban az üzletben van. Mira egyből le is stoppolta. Felpróbálta, és egy kicsit hasban nagy is volt rá, de az nem is gond, mivel három hónap múlva már lesz is egy kicsi pocakja.

Miközben még az eladóval beszélgetett Mira - és megvette a ruhát – nézegettem a magazint. Már vagy száz ruhát megnéztem, mire a következő oldalon egy olyan ruhát találtam, ami nagyon-nagyon megtetszett. Mira már jött is, és én gyorsan becsuktam a magazint. Felálltam, és segítettem neki cipelni a szatyrot. Jó nagy szatyor volt, mivel minden kiegészítőt kapott hozzá. Megtaláltuk Justinékat is. Persze egyből kérdezősködtek, hogy mit vettünk, de lezártuk a témát annyival, hogy nekem pár cuccot. Úgy is hozzánk kell vinni, mivel Miráéknál Chaz megtalálná. Azt meg nem is nagyon szeretnénk. Mivel már mindenki éhes volt, úgy döntöttünk, hogy beülünk kajálni egy étterembe.

Körülbelül délután 4-re értünk haza. Jól kifáradtunk. Justin is pár szatyorral jött be. Persze otthon nem hagyott békén, hogy mit vettem magamnak, szóval neki meg kellett mutatnom a ruhát. Nagyon tetszett neki. Engem viszont ez meglepett,  mert annyira lelkes volt, és azt véltem felfedezni, hogy ő már nagyon is készen állni a mi esküvőnkre is. Ennek nagyon örülök, hiszen amikor ma megláttam azt a káprázatos ruhát, tudtam, hogy mit akarok.

Nagy gondolkozásomból Justin ébresztett fel. Egy aranyos kis rugdalódzót mutatott fel. Fehér színű volt, és lilával rá volt írva, hogy ’I love my parents’. Nagyon aranyos ez Justintól.

- Ezt a kis keresztgyerekünknek vettem. Tetszik? –olyan aranyosan mosolygott közben. Justin imádja a gyerekeket. Annyira jó, hogy tényleg megtaláltam azt a személyt, akire szükségem van.

- Nagyon kis édes. Kíváncsi vagyok, hogy fiú lesz-e vagy lány. –mondtam, és közben kipakoltam a többi szatyorból is.

- Amúgy arra gondoltam, hogy mi is összeházasodhatnánk. –mondta Justin.

- Igazából erre már én is gondoltam. –válaszoltam neki egyszerűen. –Mikor ma Mira megvette a ruhát, közben nézegettem egy magazint, amibe menyasszonyi ruhák voltak. Annyira rám jött az az érzés, hogy már itt lenne az ideje. –mondtam Jusnak.

Rám nézett, odajött hozzám, és mélyen a szemembe nézett, majd lecsapott ajkaimra.

Még kicsit beszélgettünk az esküvőről, aztán ettünk egy kis szendvicset. Közben a tv előtt ültünk, és összebújva néztünk valami filmet. Igazából nem is figyeltem rá, hanem elvoltam foglalva a gondolataimmal. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha már ami esküvőnkre is készülődnénk. Aztán gondolataim továbbvezettek ahhoz, hogy milyen lenn ha gyerekünk lenne. Justin biztosan nagyon jó apa lenne. Minden nap játszana a kicsivel. Tudom, hogy ő az az ember, akinek gyereket kell szülnöm. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mire feleszméltem, Justin már szuszogott mellettem. Óvatosan felébresztettem, aztán felmentünk aludni.