32.rész

Na itt is vagyok ;) Jó olvasást. puszii :) ♥

Selenával viszonylag jól kijövünk, bár azért megvan a 3 méter távolság. Állandóan Justinnal lenne, de Jus tudomást sem vesz róla. Miráról nem is beszéltem. Ugye kisbabát vár, és már a 4 hónapban van. Már csak 5 hónap, és keresztanyuka leszek. Annyira jó érzés. Miráék ma mentek ultrahangra, és ha minden jól megy, akkor már este tudni is fogjuk, milyen nevet is keresgéljünk.

Miközben nagyban pakoltam a szobánkba, meg kitakarítottam, Justin hazaért, és eléggé szomorú fejet vágott. Nem tudtam mire vélni, de remélem semmi baj nem történt.

*Ryan szemszöge*

- Selena, ezt nem hiszem el! Hogy tehetted ezt velem? De most komolyan. – teljesen kiborultam. Selena kisírt szemekkel közölte velem, hogy megcsalt.

- Ryan, kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak megtörtént. – Kezdett bele Sel.

- Nem Selena, nem érdekel. Kihasználod, hogy híres vagy, és más emberek érzelmeivel nem is törődsz. Azt hiszed, hogy nem tudtam volna meg. Ha Jus nem is lát meg azzal a gyerekkel, akkor is megtudtam volna. S szerintem szerencséd van, hogy ő mondta el, mert az tuti, hogy akkor már a cuccaid se lennének itt. – Akadtam ki teljesen. De azt hiszem igazam van.

- Hogy Justin látott?? – csodálkozott Selena.

Végleg szakítottam Sellel, bár eléggé szarul érzem most magam. Megint egy újabb csalódás. Nem értem miért nem tudok annyira szerencsés lenni, mint Justin vagy Chaz. Na mind1 is. Igazából az történt, hogy Selena ’elment’ a stúdióba, csak éppen Justin meglátta egy másik sráccal, és egyből eljött hozzám. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, hogy van egy ilyen barátom, hiszen igaz, hogy ez fáj, de ha nem tudom meg akkor az rosszabb lenne. Ezt Justin is tudja, ezért mondta el. Na de a lényeg az, hogy amikor megtudtam, akkor egyből mentem is a szobába, hogy kidobáljam Selena cuccait. Justin állított le, hiszen ez nem lett volna megoldás semmire se.

*Mira szemszöge*

Chazzal épp most megyünk ultrahangra, és ma fog kiderülni, hogy kislányunk, vagy kisfiunk lesz-e.

- Jó napot! – köszöntünk egyszerre, mikor beértünk.

- Jó napot! Örülök, hogy megérkeztek – mondta az orvosom. – Kérem Mira, feküdjön ide.

Már egyből mentem is, és felhúztam a pólóm. Közben felfeküdtem az ágyra, és Chaz odajött mellém. Megfogta a kezem, és vártuk, hogy megtudjuk a gyermekünk nemét.

- Hát.. Amint látom, ez a kis gyerkőc nagyon nyugodt, és pont látjuk is, hogy kisfiuk vagy kislányuk lesz-e. – mondta az orvos. Mi már kérőn néztünk rá, hogy mondja. - Látom szeretnék már tudni. Nos akkor nem is húzom tovább az időt. Önöknek…